|
A szeretet tanult jelenség, ebben a szociológusok, pszichológusok, az antropológusok is egyetértenek.
Ha nem vagyunk elégedettek azzal, ahogy a szeretet terén állunk, el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk változtatni rajta, képesek vagyunk újrakezdeni a tanulást. Odaadni másoknak csak azt tudjuk, amivel mi magunk is rendelkezünk. Ha van bennünk szeretet, akkor másoknak is tudunk szeretetet adni, ha nincs bennünk, akkor nincs mit adnunk.
Mi tehet bennünket erőteljesen kisugárzó, együtt érző, csodálatos, gyöngéd, szerető emberekké?
Először is, a szerető embernek törődnie kell önmagával. Ez az első. S itt most nem önzésről beszélek, hanem olyasvalakiről, aki igazán törődik magával, mert a következőket vallja: „Minden rajtam szűrődik át, vagyis minél jobb vagyok, annál többet adhatok. Minél több a tudásom, annál többet kell átadnom. Adnom kell. S minél jobban megértem a dolgokat, annál inkább képes leszek arra, hogy másokat tanítsak, és önmagamat a legszebb, legcsodálatosabb és legérzékenyebb emberi lénnyé varázsoljam.”
Maslow és Herbert Otto azt állítják, hogy életünk során mindannyian lényünknek csak egy kis töredékét valósítjuk meg. R.D. Laing londoni pszichiáter könyvében, A tapasztalat elvei-ben egy nagyon provokatív gondolatot sugall. Ezt mondja: „Amit hiszünk, kevesebb, mint amit tudunk; amit tudunk, kevesebb, mint amit szeretünk; amit szeretünk, jóval kevesebb annál, mint ami létezik; ebből fakadóan sokkal kevesebbek vagyunk annál, mint amik lehetnénk.”
A szerető ember spontán személyiség. Nagyon fontosnak tartom ezt, mert úgy érzem, elveszítettük a képességünket arra, hogy spontán módon éljünk és viselkedjünk. Mindannyian az idő szorításában élünk, beállunk a csatasorba. Elfelejtettük például, mit is jelent igazán, szívből jövően nevetni. Engedjük, hogy döntéseinkben mások véleménye irányítson, s hajlamosak vagyunk elnyomni saját érzéseinket. Talán már nem is bízunk saját érzéseinkben. „ A férfiak, a felnőttek nem sírnak”- tartja a közvélekedés. Én hosszú évekig nem sírtam, ma már ha úgy érzem sírnom kell sírok.
Sírok, amikor boldog vagyok, sírok amikor szomorú vagyok, sírok szép verseken, és egy csodálatos műalkotás láttán, sírok ha barátaim valami csodálatosat mondanak.
|
